Ebben a munkámban az – olykor ünnepet jelentő – hétköznapok múlandóságát szerettem volna megragadni. 
Egyben reflexió a grafika sajátos műfajára, ami időtálló síkra helyezi a pillanatnyit, fontossá a feleslegest. A kulturális emlékezet a társadalom számára fontos eseményeknek állít mementókat. Ezzel a tárgyegyüttessel arra teszek kísérletet, hogyan válik egy egzisztenciális szinten fontos emlék, a közösség számára is láthatóvá és értelmezhetővé.
A kisméretű rézkarcok olyan keretben kaptak helyet, amelyekben általában a "családi emlékezet" dokumentál. Az összehasonlító jellegű gesztus itt is megismétlődik: a nagyszüleim és apám hagyatékából származó képkeretek némelyike patinás, van ütött-kopott, szokatlan alakú, értékes, néhányuk pedig piaci bóvli, számomra azonban egytől egyig pótolhatatlan relikviák.
Back to Top